Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Könyvtár

Olvasni jó!

 

dscf6760.jpg Első osztályosok

Az Olvasni jó! 2015/2016. 2. félévének alsós kis versenyzői

dscf6764.jpg 2., 3., 4. évfolyam

 

 

dscf6839.jpg

Schmidróczki Nórika 2.a osztályos tanuló, aki az 1. féléves pontszámai alapján könyvjutalomban részesült

 Milyen verseny az Olvasni jó?

 

Olvasást népszerűsítő levelezős verseny, melyre bárki jelentkezhet 1-12 évfolyamig. A gyerekek jelképes nevezési díj ellenében megkapják a versenykönyvet, melyhez egy 10-15 kérdésből álló feladatsort kapnak. Cél az olvasás megszerettetése ,eközben sok-sok képességterület fejlesztése, friss mai modern gyermekirodalmi alkotások megismerése. A legfőbb jutalom a könyvön és az emléklapon túl egy nagyszerű élmény, melyet az olvasás közben élhetnek át a kicsi vagy nagyobb olvasók.

Immár 2. éve veszünk részt a hajdúböszörményi székhelyű Főnix Könyvműhely versenyében, nem kis örömömre egyre nagyobb létszámú olvasótáborunkkal.

Bendéné Borsos Anikó könyvtárostanár

 

 

 

 

 

Legújabb könyveink

dscf5786.jpg

 

 

 

 

 

 

A TINTA KIADÓ 2014. évi pályázatán nyert nyelvészeti  kiadványok

 

 

 

dscf4376.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyvjelző nyári olvasópályázat eredményhirdetése a Városi Könyvtár gyermekkönyvtárában

2015. október 9.

 

konyvek.pngdscf5778.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

dscf5779.jpg 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ajándékozz egy könyvet!

Iskolai könyvtárunk ebben a tanévben is meghirdeti az Országos Könyvtári

Napok alkalmából könyvadományozási akcióját.

Ha van otthon jó állapotú, általános iskolásoknak szóló régi, megunt vagy több

példányban lévő könyv, ajándékozd az iskolai könyvtárnak!

 

 

Neved, osztályod és az adományozás évét beírjuk a könyvbe.

 

Várjuk a könyvadományokat!

 

Bendéné Borsos Anikó könyvtárostanár és az osztálykönyvtárosok

2015. október 9.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nepmese-kep.jpg 

 

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 A népmese napi rejtvénypályázat eredményei

Helyezettek:

1.Juhász Péter 6.b 42 pont

Juhász Rella 6.a

Kovács Jázmin 6.b

Sass Lídia 6.b

Veres Csenge 6.a

 

2.Dajka Dorina 6.b 41 pont

Vadász Gergő 8.a

 

3.Ajtai Debóra 8.a 40 pont

Szabó Bernadett 6.b

 

4.Hajzer Erika 6. a 39 pont

Nagy Dorina 8.a

 

5.Balogh Luca 5.a 37 pont

 

6.Barabás András 8.a 36 pont

Horváth Albert 6.a

Papp Laura 7.b

 

Fejtettek,de nem értek el helyezést:

Cziczás Nóra 6.a, Ecsedi Péter 8.a, Győri Zoltán 6.a, Kiss Kíra 5.a, Lakatos Norbert 6.a, Rácz Réka 5.a, Tóth Nóra 6.a, Tóth Kitti 6.a osztályos tanulók

 

 

Minden résztvevőnek gratulálunk!

 

 

 

 

 

 

pszt----.jpg

 A népmese napi rejtvénypályázat eredményei.doc

 

 

Meseíró pályázat a népmese napja alkalmából

 

Az iskolai  könyvtár által meghirdetett pályázatra 26 pályamunka érkezett. A versenyzőknek a mese megírása során az alábbi szavakat kellett felhasználniuk:

tarisznya          sündisznó          teknő               liliomszál          zsebkendő     asztalos     borsó                kilenc                kosár

Oklevéllel jutalmaztuk:

Kiss Kira 3.a,Balogh Luca 3.a, Kenyeres Anita Csilla 4.a, Kiss Laura 4.b, Rácz Enikő 4.b, Lövei Stefi 4. b, Szilágyi Kristóf 4.b, Baráth Péter 4.b, Juhász Péter 4.b, Csontos Réka 4.b, Dajka Dorina Gerda 4.b,Győri Petra 4.b, Vatai Lilla 4.b, Lakatos Gergő 4.b, Lakatos Máté 4.b, Csordás Adrienn 4.b osztályos tanulók munkáját

 

IL.helyezettek:

Bánsághy Boglárka 2.a, Kozák Péter 3.a, Ulveczki Csilla 4.b, Kovács Jázmin 4.b

osztályos tanulók

 

A zsűri különdíjában részesült :

Sárkány Veronika Szonja 5. a osztályos tanuló

 

Az I. helyezett mesék:

 

Liliomszál királylány

 

    Volt egyszer, hol nem volt, volt egy öreg király. Ez az öreg király már a zsebkendőjét is telesírta, mert nem tudta férjhez adni egyetlen leányát, Liliomszál királykisasszonyt. Kihirdette országában, hogy a királyi udvarban nagyvásárt rendeznek, hátha talál ott férjet a király a leányának. Jöttek is a mesteremberek szerte az országból:asztalosok, kosárfonók, csizmadiák, takácsok és kínálgatták legszebb portékáikat. Eljött a vásárra a szomszéd király fia is:Borsó János. Éppen a teknőket nézegette, amikor szembetalálkozott  Liliomszál királykisasszonnyal. Rögtön megtetszettek egymásnak. A királyfi nyomban elővett sündisznóbőr tarisznyájából egy gyönyörűséges liliomszálat és átnyújtotta a királylánynak. Megörült ennek a királylány és ezt mondta:

-Te az enyém, én a tied. Ásó-kapa és a nagyharang válasszon el minket!

    Mentek is nyomban az öreg királyhoz, elújságolták a nagy hírt. Úgy megörült ennek a király, hogy hetedhét országra szóló lakodalmat csapott. Kilenc nap, kilenc éjjel tartott a mulatság. Még a kutyák is húslevest ettek.

    Az ifjú pár még ma is él, ha meg nem halt.

Bende Boróka 2.a

 

A szegényember szerencséje

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember. Annak volt egy felesége és kilenc gyermeke. Nagyon szegények voltak. Egyszer, amikor az öregember elment halászni, útközben találkozott egy asztalossal. Az asztalos megkérdezte:

-Te szegényember!Van esetleg egy kis harapnivalód?

-Van nekem itt a tarisznyámban!

Az öregember odaadta a pogácsáját.

-Jó tett helyébe, jót várj!-mondta az asztalos.

Ment tovább a szegény ember. Egyszer meglátott egy sündisznót egy mély lyukban. Szerencsére volt egy kötele és kihúzta. Azt mondja  a sündisznó:

-Köszönöm, hogy kihúztál! Jó tett helyébe jót várj!

Ezzel továbbment az öregember. Elért egy kis házhoz. Ott szállást kért éjszakára. Reggel amikor felébredt, útra kelt. Ment , mendegélt, míg el nem ért egy mély erdőbe. Ott talált egy arany kosarat és egy gyönyörű liliomszálat. Továbbment és talált két szem ezüst borsót és egy teknő vizet. A teknő alatt pedig egy zsebkendőt. Abba beletekerte a liliomszálat. Ment mendegélt egészen addig, míg el nem ért egy óriási palotához. Ott leült egy kőre és meglátott egy kis tavat. Nekiállt halászni. A szegényember annyi halat fogott , mint még senki. Nagyon boldogan indult a palotába.

  Ott megkérdezte tőle a király:-Nekem adod-e a zsákmányod?

-Igen.-mondta a szegényember. A király cserébe adott neki három zsák aranyat.

A szegényember, aki most már gazdag ember lett, boldogan tért haza a  feleségéhez és a kilenc gyermekéhez. Még máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Rácz Patrícia 3.a

A szegényasszony meg a fia

 

Élt egyszer egy szegény asszony meg a fia. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Történt egyszer, hogy az asszony elővette a maradék kisteknőnyi borsójukat és ebédre főzött egy kondér levest, amit egész heti éteknek szánt. Másnap, amint belépett a kamrába , látta, hogy félre állt a kondéron a fedő. Hirtelen rossz sejtése támadt. Tudta, hogy még maradt tegnapról leves, hát belenézett, de a kondér üres volt. Eszébe jutott, hogy  biztos az a kilenc kisegér volt, akik ott bujkálnak a szekrény mögött. Amint elmesélte a fiának, hogy mi történt, a fiú így szólt az anyjához:

-Édesanyám, készítse  a tarisznyámat, mert elmegyek szerencsét próbálni.

-Jól van , fiam, akármerre is mész, én ott leszek a szívedben. Mielőtt elindult a fiú, az édesanyja elkezdett sírni. Eszébe jutott, hogy megvan neki még a féltve őrzött zsebkendője, amely gyönyörű liliomszálakkal van kihímezve. Neki adta ,hátha kap érte néhány aranypénzt, amivel kezdetben megélhet. Ahogy mendegélt a fiú, egy síró sündisznót pillantott meg. Azt mondta neki a sündisznó:-Kérlek , segíts rajtam, nem fogod megbánni!

-Egye fene!-mondotta a fiú.

-Miben tudnék én segíteni egy ilyen kis sündisznónak?

-Látod ezeket a gyümölcsöket itt mellettem?

-Látom, feleli a fiú.

-Kérlek rakd fel a hátamra, ez a téli eleségem. Felrakta a fiú a süni a hátára. Hálából a sündisznó adott neki egy sípot.

-Akármi bajod van, csak fújd meg ezt a sípot és én rögtön a segítségedre leszek. Gondolja magában a fiú, hogy mit is segíthetne neki egy ilyen kis sündisznó? Elrakta a sípot és ment tovább. Amint betért az első faluba, még meg sem melegedett, mert a falubeli kóbor kutyák elkergették. A második faluba már be sem tért, mert a kapunál pénzt kellett fizetni az átjárásért. Ahogy beért a harmadik faluba, hallja hát, hogy az asztalos mesternek pont segítségre lenne szüksége. Gondolta,  beáll neki segíteni, mert nem akarja eladni az édesanyja hímzett zsebkendőjét. Amikor faragnia kellett, nagy gondja támadt. Akkor jutott eszébe:

-Én nem is tudok faragni. Na akkor megpróbálom a sípot! Megfújta,s rögtön ott termett a sündisznó.

-Mi baj történt veled te fiú? Tudsz –e rajtam segíteni?

-Hogyne tudnék -mondotta a sün. Húzd ki az egyik tüskémet és érintsd hozzá a fadarabhoz! Megtette a fiú, amit a süni mondott , s képzeljétek mi történt, egy nagyon szép kosarat faragott ki a tüske.

-Na, látod mennyit segíthet egy ilyen kis süni egy ekkora legényen? Amint ezt kimondta, a süni köddé vált. A fiú pár évig dolgozott az asztalosnál, s kapott nagy fizetséget. S amiért ilyen jó inasa volt, nekiadta a lánya kezét is. Akkor jutott eszébe, hogy meg kellene látogatnia a rég nem látott öreganyját. El is indultak tüstént hazafelé. Amint hazaértek, akkor látták meg az édesanyjukon, hogy még szegényebb lett, mint valaha, s már napok óta nem evett. A fiú és a felesége vittek magukkal élelmet is, s ebből jól lakott az édesanyja. A fiú nyitott egy asztalos műhelyt ott a saját falujukban és most már boldogan éltek, míg meg nem haltak.

 

Lövei Károly 4.a

 

 

 

 

Liliom kisasszony

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű leány. Annak Liliom volt a neve. Nem volt ő más, mint Százszorszép ország királyának a leánya.

A király erősen búsult, mert Liliom királykisasszony bizony nem akart férjhez menni. Álló nap csak az aranyszélű zsebkendőjét gyűrögette és csendesen sírdogált, ha édesapja a kérőket emlegette. A király ezért titokban bár, de kihirdette egész Százszorszép országban és még azon is túl, hogy annak adja a leánya kezét, aki kiállja a próbát.

No hiszen , meghallotta ezt Jancsi az asztalos legény. Az édesanyja elé állt és azt mondta:

-Édesanyám, süssön nekem hamuba sült pogácsát, tegye azt a vándortarisznyámba. Egy életem, egy halálom, én kiállom a próbát. Enyém lesz Liliom királykisasszony keze.

Úgy is lett. A szegény asszony egy hatalmas teknőben begyúrta a hamuba sült pogácsát, kora hajnalban kisütötte. Jancsi nyakába kötötte a vándortarisznyáját, elbúcsúzott az édesanyjától és útnak indult. Hamarosan beért a király városába. Meg sem állt a palotáig. Ott illendően bekopogott.

-Megjöttem, felséges királyom. Én a próbát kiállom. Enyém lesz Liliom királykisasszony keze.

Megörvendett az öreg király. -Jól van édes fiam, de tudd meg, kilenc deli legény már próbálkozott, de egynek sem sikerült. Te leszel a tizedik. Halld hát a próbatételt: Az Üveghegy tetején van egy hatalmas kosár, abban a kosárban hét tojás. Ha azokat épségben lehozod nekem, akkor tiéd lehet a leányom keze. De jól vigyázz, mert a kosarat egy óriás teknős őrzi, s ha rád talál, vége az életednek.

Jancsi nyaka közé szedte a lábát, s elindult. Hét nap, hét éjjel ment, míg az Üveghegy tetejére ért. De bizony a hatalmas kosarat sehol sem találta. Már egészen elkeseredett, amikor elé gurult egy apró sündisznócska:

-Miért búsulsz te asztalos legény?

-Hogyne búsulnék te kis sündisznó, amikor csak akkor lehet az enyém Liliom királykisasszony keze, ha megtalálom az óriás teknős fészkét és benne a hét tojását.

-Egyet se búsulj, menj csak az ösvényen előre, és amikor véget ér az út, bújj be a bokorba. Ott találod a kosarat. De vigyázz, a teknős észre ne vegyen, mert halálnak halálával halsz. Adok neked egy csodasípot. Ezt ha megfuvintod, a teknős elalszik, te pedig elhozhatod a tojásokat.

Jancsi megköszönte a sündisznócska jóságát és elindult a hegyen felfelé. Olyan sötét volt , hogy az orra hegyéig sem látott. Nagyon lassan haladt előre. Már vissza akart fordulni, amikor megpillantott egy bokrot. Óvatosan odalopózott. Hát uram fia, a bokorban ott tanyázott az óriás teknős, körülötte a tojások.

Jancsi elővette a sípot. Egy szép altatódalt  kezdett rajta játszani. Hát csodák csodája a teknős szép csendesen elaludt.

Több sem kellett Jancsinak. Óvatosan összeszedte a hét tojást, betette a tarisznyájába s már szedte is a lábát, ahogy bírta lefelé a hegyről.

Mire a nap felkelt, már a palotában volt. Boldogan vitte a tojásokat a király színe elé.

A király is megörült az asztalos inasnak. A tojásokból azonnal rántottát süttetett . Meg is ette mindet az utolsó falásig. Meg is fiatalodott tőle. Jancsi pedig feleségül vette Liliom királykisasszonyt. Nagy lakodalmat csaptak. Talán ma is élnek, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle.

 

Varga Laura Kata 4.b

 

 

 

 

Az elveszett zsebkendŐ

 

Egyszer volt, hol nem volt , volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt kilenc gyermeke, hat fiú és három lány. A szegény asszony mindent megtett a gyermekeiért, ami tőle tellett, fontosnak tartotta, hogy gyermekei tanuljanak, így beíratta őket a falusi iskolába. Mivel kicsi volt az iskola, mind a kilenc gyermek egy osztályba járt. Reggelente az édesanya eleséget adott gyermekeinek. A fiainak tarisznyába, a leányoknak a kosarukba. Amint egyik nap hazafelé ballagnak, a testvérek az egyik fiú felkiált:

-Elhagytam az édesanyámtól kapott zsebkendőmet!

Az összes gyermek elkezdte keresni az édesanyjuk által hímzett névre szóló zsebkendőt, de hiába nem találták meg. Bánatosan sírdogálni kezdtek mind a kilencen. Erre előttük termett egy sündisznó, aki emberi nyelven szólt hozzájuk.

-Miért búsultok gyerekek? Talán tudok segíteni a bajotokon?

-Jancsi elvesztette az édesanyánktól kapott hímzett zsebkendőjét- felelte Marika.

-Sajnáljuk nagyon az elveszett zsebkendőt, mert édesanyánk nagy szeretettel készített mindenkinek külön névre szólót- folytatta Ferkó.

-Sajnos a zsebkendőt nem tudom én sem megtalálni, de adok egy bűvös liliomszálat, amivel kiengesztelhetitek édesanyátokat. A gyerekek hálásan megköszönték a szép virágot a sündisznónak, majd elindultak hazafelé. Amint hazaértek, látták, hogy az édesanyjuk a teknőben dagasztja a kenyeret. Jancsi szomorúan elé állt és mondta neki, hogy elhagyta a zsebkendőt. Vigasztalásként átadta a sündisznótól kapott liliomszálat. Az édesanyja egyáltalán nem haragudott, hanem így szólt:

-Drága kisfiam! Nem hagytad el a zsebkendődet, csak a levetett ruhád zsebében maradt. Így ma megtaláltam és ki is mostam. Talán már meg is száradt azóta. A gyerekeknek jó kedvük kerekedett, boldogan ették meg a vacsorára készítet borsófőzeléket. Boldogságuk csak akkor lett nagyobb, mikor a virágszálat a vázába tették. Akkor ugyanis a virágból gyémánt kövek potyogtak, pontosan kilenc darab. Ezzel egykettőre megoldódott a család élete. Szép házat, termőföldet, jószágokat vettek maguknak. A legnagyobb fiúnak, Jóskának berendezett egy asztalos műhelyt, mert minden vágya az volt, hogy asztalosmester legyen. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

 

Németh Márk 6.a

 

/p

class=

p style=p align= class=

 

 

Menüpontok

Olvasni jó!

Cikkek: 0

Cikkek

Olvasni jó!

2016.04.11